Egy blog Mosonmagyaróvárról. Felület a közös gondolkodásnak, a véleményeknek, a vitának.
Fórum a helyi közéleti kérdéseknek. Lazán, világosan, fiatalosan.

Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 574

Határhatás – Mosonmagyaróvár és a Schengeni határrendszer összefüggései

Általánosan elfogadott tény, hogy a jó dolgokat könnyebben az élet természetes részének tekintjük, mint a rosszakat. Egyszerűen könnyebb hozzászokni egy új jó dologhoz, mint egy rosszhoz. Így vagyunk a schengeni határrendszerrel, a mai témánkkal is. Gyorsan megszoktuk, elfogadtuk, és élünk is az általa biztosított előnyökkel. Mi több, városunk életvitele gyakorlatilag erre épül. Hogy miért? Lássuk…

Nézzük meg, mit is jelent pontosan a közbeszédben csak simán „Schengen”-nek nevezett intézmény, az Európai Unió egyik legfontosabb vívmánya. A schengeni megállapodást 1985 júniusában, az akkori EGK (Európai Gazdasági Közösség) öt tagja, az NSZK, Franciaország és a Benelux államok írták alá a Princesse Marie-Astrid nevű hajó fedélzetén. A megállapodás értelmében a közös határaikon fokozatosan megszüntetik a határellenőrzést. Ezt később kibővítették a konkrét gyakorlati lépésekkel, végül 1995-ben lépett teljes körűen életbe. A schengeni határok jelenleg 24 országot érintenek, Magyarország 2007. december 21-én csatlakozott az övezethez. Érdekességként jó tudni, hogy Schengen egyébként egy luxemburgi bortermelő városka, a német – francia - luxemburgi hármas határ közvetlen közelében.

No de ennyit az elméletről, nézzük, mit is jelent ez a gyakorlatban. A megállapodásnak számos előnye van, elsősorban gazdasági és társadalmi téren. A belső határok lebontása a személyek szabad áramlását segíti elő azáltal, hogy megszűnik a személyforgalom ellenőrzése. Nincs tehát határellenőrzés, szabadon átjárhatóak a határok. Ezzel egyidejűleg a külső határokon szigorúbb ellenőrzés érvényes. A határok könnyű átjárhatósága elsősorban a határ menti régiók gazdasági kapcsolatainak kiszélesítését és a politikai kapcsolatok elmélyítését segíti elő. A vállalkozások könnyebben tervezhetik a logisztikai tevékenységüket, a fuvarozási költségek valamelyest csökkennek, hiszen nem kell a határokon várakozni, ezzel időt és pénzt lehet megtakarítani. A turizmusra is egyértelműen pozitív hatást fejt ki a nyitott határok politikája, jóval gondtalanabb egy-egy kirándulást, vagy vásárlást megejteni a szomszédos országban. A schengeni határok egyben azt is lehetővé teszik, hogy a „rendszeren kívüli” személyek egy schengeni vízummal az egész övezeten belül 3 hónapig szabadon mozoghatnak. A városunkat érintő legfontosabb hozadéka pedig egyértelműen a napi munkába járás, azaz az ingázás lehetővé tétele. Több tízezren élnek ezzel a lehetőséggel elsősorban a nyugati határ mentén, így Mosonmagyaróváron is.

Az előnyöket tehát látjuk és élvezzük. De vajon örökké tart-e a schengeni rendszer? Ha nem, akkor mi fenyegetheti? És milyen következményei lennének, ha akár csak időlegesen is megszűnne? A várható gazdasági, társadalmi és politikai hatások vizsgálatához a német Bertelsmann Alapítvány 2016-ban készített tanulmányát hívtam segítségül. Lássuk ezeket sorban. Egészen biztosan emelkednének például a logisztikai költségek, ezzel együtt az import termékek árai. Ha körülnézünk a boltok polcain, vagy otthon a hűtőszekrényünkben, bizony jó néhány „kedvencünket”, és ezáltal a pénztárcánkat is kedvezőtlenül érintené. Megszűnne továbbá a széles beszállítói körrel dolgozó gyáraink ún. Just In Time (JIT) rendszere, azaz, hogy minden beszerzést a gyártási folyamathoz igazítanak időben. Ezzel jelenleg minimalizálni tudják a raktározási költségeiket, így az értékláncra is kedvező hatást válthatnak ki, ami megjelenik a termékek végső áraiban. A turisztikai hatása a rövid távú utazásokban jelentkezne elsősorban, a fent már említett előnyök megszűnésével. Egészen biztosan hátráltatná a határon átnyúló nagyobb értékű beruházásokat, mint például a TEN-projekt (azaz Transzeurópai Közlekedési Hálózat) bővítését, esetünkben a Budapest-Varsó vasútvonal kiépítését. Egyes becslések szerint a schengeni rendszer megszűnésével a tagállamok változó mértékben ugyan, de átlagosan évente nagyjából a GDP 0,1%-át veszítenék el. És akkor nézzük a legfontosabbat, amit szándékosan hagytam a végére, azaz a munkavállalók ingázási lehetőségének megszűnését. Mosonmagyaróváron nagyon sok minden erre épül. Az eredetileg 32 ezres kisváros mára becslések szerint kb. 45 ezer fő otthona. Sokan települtek át az ország más régióiból, kifejezetten az osztrák munkalehetőség miatt. Ausztriában ma 80.000 magyar munkavállaló dolgozik hivatalosan, ennek jó része nap, mint nap ingázik. Ennyi munkavállaló csak és kizárólag a nyitott határok mellett képes ingázni. Gondoljunk csak bele, hogy milyen sorokat, stresszt és fejtörést okozott nem is olyan régen, amikor az osztrákok csak időlegesen, szúrópróba-szerű ellenőrzéseket tartottak. Mi lenne itt akkor, ha ez állandósulna, és mindenkit ellenőriznének? Hatalmas dugók, 3-5 órás sorok reggel és este. Ezt nyilvánvalóan senki nem tudná vállalni. Egy csapásra megszűnne az ingázás, mint opció. A most átjárók közül mindenkinek itthon, az ország különböző pontjain kellene munkát találnia, vagy ki kellene költöznie Ausztriába, durva költségnövekedést elszenvedve. Mosonmagyaróvár kis túlzással kiürülne, az ingatlanárak leesnének, a hitelek nagy része bedőlne, hiszen az adós nem kapná már azt a jövedelmet, amiből korábban törlesztette azt. A bankok is rosszul járnának, hiszen a fedezetként szolgáló ingatlanok értékvesztése nyomán követeléseik egy részét nem tudnák érvényesíteni. A szolgáltató vállalkozások, éttermek egy része kénytelen lenne bezárni. Tovább nem is sorolom, talán ennyiből is jól érzékelhető, hogy egy mini buborék fújódott fel az utóbbi években Mosonmagyaróváron, nagyjából ugyanolyan, mint ami nagyban a 2008-as válságot kirobbantotta. De mielőtt rossz kedvünk lenne, ne adj Isten pánikba esnénk emiatt, azért szögezzük le, hogy a rendszer felbomlásának kockázata jelenleg nem túl nagy. Amennyiben sikerül a külső határokat megvédeni és a politikai bizalmat fenntartani Ausztriával, addig a határ minden bizonnyal átjárható lesz. Mindenesetre érdemes a fentieket megfontolni, és ennek figyelembevételével értékelni a schengeni rendszer értékét városunk szempontjából.