Egy blog Mosonmagyaróvárról. Felület a közös gondolkodásnak, a véleményeknek, a vitának.
Fórum a helyi közéleti kérdéseknek. Lazán, világosan, fiatalosan.

Hello Mosonmagyaróvár!

Néhány hete határoztam el, hogy egy internetes naplót, blogot indítok. Amolyan városi blogot. A világháló egyik legnagyobb ajándéka, hogy itt gondolatainkat szabadon, gyorsan oszthatjuk meg egymással. Van ki életmódtanácsokat, ki recepteket, ki politikai véleményeket, míg mások edzési praktikákat vagy épp divattippeket osztanak meg naplójukban. Jómagam sem a divathoz, sem a főzéshez, sem pedig a testépítéshez nem értek. Utóbbi azt hiszem, meg is látszik. Ellenben évek óta a köz szolgálatában állok. Számos városi folyamatot láttam testközelből, rengeteg helyi problémával találkoztam és számos nagyszerű városi közösséget ismertem meg az elmúlt években. A téma tehát adott. Mosonmagyaróvár jelenéről és jövőjéről szeretnék írni Nektek.

Tősgyökeres mosonmagyaróvári vagyok. A Karolina Kórház szülészetén láttam meg a napvilágot 1986-ban és azóta is az életem minden fontos pillanata e városban ért.
Az első lépések a Mofém Telepen. Az elsőáldozás a Szent Gotthárd Plébániatemplomban József atyánál. Az első karó Nagy Lajos tanár úr matekóráján. Az első sör a Marika Presszóban. És az első csók a Wittmann Parkban.

Mindig Mosonmagyaróvár volt az első. Nem meglepő hát, ha életem első naplóját is Mosonmagyaróvárról írom.

Célom e blog indításával kettős. Egyrészt rengeteg gondolat jár a fejemben városunkról, melyeket meg szeretnék osztani Veletek. Biztosan lesz közöttük kiérlelt és felszínes, hasznos és haszontalan egyaránt. Minden vélemény próbája az ellenvélemény, bízom hát abban, hogy nem hagyjátok írásaim szó nélkül és sokat tanulhatok majd Tőletek.

Másrészt szeretnék e blogon a város fiataljaihoz szólni. Számomra nem kérdés, ma Magyarországon Mosonmagyaróvár a lehetőségek városa. Tőlünk keletre Győr és Budapest. Nyugatra Ausztria, északra Szlovákia. Itt a Szigetköz. Az M1-es autópálya. A Budapest-Bécs vasúti fővonal. Az agráregyetem és az ország legjobb szántói. És ami a legfontosabb, rengeteg becsületes, szorgalmas ember él itt. Mosonmagyaróváron jó élni, jó dolgozni, jó vállalkozni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a rendszerváltozást követően nem hoztuk ki a maximumot városunkból. Valahogy a megye két nagyvárosa, Győr és Sopron mellett Mosonmagyaróvárnak mindig csak a másodhegedűs szerepe jutott. Ezen a jövőben változtatni kell! Adottságainkat kihasználva a megyei jogú városok szintjére kell emelnünk Mosonmagyaróvárt. Ehhez a város lakosságszámában, gazdaságában és szellemiségében egyaránt fejlődésre lesz szükség. Ehhez azonban nekünk, fiataloknak fel kell tűrnünk az ingujjat és munkához kell látnunk. A munka első lépéseként pedig el kell kezdenünk beszélni és gondolkodni arról, milyen jövőt szeretnénk építeni itt, az ország legnyugatibb szegletében! Mert gondolat nélkül cselekvés sincs.